Barankovics István: Kassai útmutatás

Teleki Pál gróf miniszterelnök kassai beszéde igen sok érdekes és értékes gondolatot hömpölyget elénk, amelyeknek sokaságából is kiemelkedik a szentistváni hagyaték érvényességének hangsúlyozása és ennek az örökmagyar politikai alapeszmének korszerű megfogalmazása. Teleki Pál, tanítói mivoltának lényeges elemeit hasznosítván a politikában, a magyar politikus alkat egy igen szerencsés és hasznos formájának megjelenítője és képviselője. Nevezetesen a közéletet és a politikát a nemzet nagy nevelőiskolájának ismeri, s ezért bizonyára céltudatos elhatározással emlékezteti a napi kérdések és izgalmak sodrában élő nemzetet a magyar hivatás legmélyebb tartalmára és magas erkölcsi és szellemi igényére. Ha igaz az, amit a legnagyobb külpolitikai gondolkodók egyike, az ifjabbik Andrássy mondott, hogy létünk legalább felerészben külpolitikai probléma, nemkevésbé igaz, hogy létünk mindenekfölött erkölcsi és szellemi kérdés volt, mindig csak minőségnép gyanánt maradhattunk meg önálló és független nemzetnek, hatalmunkban az erkölcsi vonatkozás mindig túlnőtt a katonai, gazdasági és politikai vonatkozásokon, míg más népeknél az erkölcsi tulajdonságok a katonai, gazdasági és politikai tulajdonságok színvonala alá süllyedhettek anélkül, hogy ezek a népek nemzeti katasztrófát idéztek volna fel és ne tudtak volna ítéletüket biztosító rendeltetésüknek megfelelni.

Hitünk szerint létünk és nagylétünk problémájának gyökerére nyúl vissza az a gondolat, amely egyrészt a magyarság életének örökérvényű kalauzát és létcélját a szentistváni eszmében ismeri fel, másrészt ennek hatalmi valósulását e hagyaték magas szellemi és erkölcsi tartalmainak meg……. feltételezi. A magyar nem azért …..nép, mert uralkodik, hanem csakis annak a belső fölénynek okán uralkodhatik, amely …néppé teszi. Nem az erőnk az erőnk, hanem az a szellemi politikai és katonai felsőbbség az erő kifejtésében, és az az erkölcsi fölény a magatartásban, amellyel a hatalmunk szárnyaival befödött népek fölött rendelkezünk.

Bár a szentistváni eszmét a korszakok változó feladatainak és körülményeinek megfelelően mindig újra kell fogalmaznunk mégis emberi lényege mégis az, mint volt …..tatásakor, vagy diadalának századai alatt. És politikai értéke ehhez az ember lényeghez van kötve. Mindenekfelett álló parancs tehát a szentistváni gondolat emberi lényegének minél teljesebb megközelítése. Csakis ez adja meg előfeltételeit annak, hogy a szentistváni állameszme a közép-dunai térben politikai rendező erejét kifejthesse. A közép-Duna megszervezésének magyar előfeltételei közül nem a legutolsó erkölcsi tulajdonságot hangsúlyozza.

Teleki Pál, amikor azt mondja, hogy nobilisaknak, tehát nagylelkűeknek kell lennünk a másnemzetiségűek igényeinek megértésében az egyéniségének tiszteletében, mert csak a belső nemességgel és nagylelkűséggel lehet más nemzetek fölé emelkedni és vezetőül a nemzetek között el is ismertetni.

„A szavaz dagályitól szédelgő magyar” nem lehet elégszer emlékeztetni arra, hogy már ezer esztendővel ezelőtt is az tette lehetővé a magyar államalakítást és egy erős központú magyar hatalom megszervezését a Duna völgyében, hogy Ázsiából jött őseink a nemzeti egységnek, a politikai műveltségnek az erkölcsi szemléletnek és általában az emberi magatartásnak óriási fölényével rendelkeztek azok felett a népek felett, amelyek a magyar hatalom rátelepült. A kereszténység felvetéséhez is ez a felsőbbség nyitotta meg számunka az utat. Amíg a magyarság ezt a fölényt meg tudta tartani, addig hatalma is megingathatatlan volt, de minden belső megkisebbedés a hatalmi romlásnak lejtőjét nyitotta meg lábainknál. Kereszténység és magyarság szükségszerű egysége éppen abból származik, hogy nincs még egy nép a világon, amelynek hivatása annyira megkívánná az erkölcsi felsőbbrendűséget, mint a magyar. Ezért erkölcsi letörésünk mindig nemzeti katasztrófát zúdított ránk.

A történelem elnémíthatatlan korona tanú amellett, hogy a népek elpusztulásának oka nem számbeli kicsiségük, vagy ellenségeik túlnyomó hatalma, hanem mindig a rendeltetés félreismerése, az attól való elhúzódás, vagy a rendeltetésbe vetett hit lehanyatlása, amit azt jelenti, hogy önmaguk mondtak le szerepükről, átadván azt másoknak, hogy gyávák voltak nehéz, olyakor véghezvihetetlennek látszó sorsuknak vállalására. A történelem nem ismer megölt népeket, csak pályájukat végzett, vagy hivatásuktól dezertált népeket.

Magyar rendeltetéstudatunk szerint keresztényeknek kell lennünk, mert különben nem maradhatunk magyarok sem, mert rendeltetésünk betöltéséhez sohasem volt elégséges puszta anyagi erőnk. Ellenségeink mindig mérhetetlenül hatalmasabb voltak nálunk. Erőben csaknem mindig alul voltunk, különösen nyerserőben és a mérkőzéseket nem erőtöbbletünkkel, hanem lényünkkel nyertük meg, vagy ennek hiányában vesztettük el. És rendeltetéshitünk dávidi hit volt, mindig sohasem abban kellett hinnünk, amit az erőviszonyok és az anyagi eshetőségek szerint az ész megerősíthetett, hanem ami anyagi számítás szerint hihetetlennek látszott.

Ép ezért nincs még egy nemzet a világon, amely olyan jelesül erkölcsi valóság volna, mint a magyar. S ami a legérdekesebb népünk történeti tudata is emellett bizonyít. A magyar mindmáig megőrizte pogány korszakát egy-egy vonásában és szokásaiban, de a monda-átalakítással valósággal megkeresztelte a pogány alakokat.

Árpádot bevittük templomainkba. Hősi alakjaink: az égből is harci segítséget hozó Csaba, a nép által szentté avatott István király, a mondás Szent László, az igazságosság erkölcsi erényében tündöklő Mátyás, a szentként tisztelt vezérlőfejedelem, a szabadság atyja Kossuth, mind erkölcsi hős a nép képzeletében, még hozzá keresztény hős. Egyenesen meghökkentő, hogy a rendkívüli hagyományérzékkel bíró magyar nép Koppányt elfeledte, egy monda nincs róla, a késői írók mitologizálták őt, holott felnégyelt, a véres lázadóalakja néplélektanilag a legigazoltabb anyaga lehetne a nép mondaköltő és mondaőrző hajlamának. Nincs mélyebb ok híján az az apponyi által tudományosan igazolt tétel sem, hogy a szentkorona tana nemzeti szellemünk legcsodálatosabb és a legkollektívebb alkotása a világ legkeresztényibb alkotmánya.

Egész múltunk tanúsítja, hogy hatalmunk záloga erkölcsi és szellemi felsőbbrendűségünk, amely egyedül biztosította uralmunk önkéntes elismerését a többi népek részéről. Hatalmunk alapja ma is az, mint ezer évvel ezelőtt és ezer éven át: az a belső értékkülönbség, amely javunkra szól…

Kis Újság – 1940. március 17. 7.l.