Barankovics István: Mit akar a Demokrata Néppárt?

Minden politika helyessége vagy helytelensége végső soron és általánosságban azon fordul meg, hogy minő felfogást táplál az embernek és a közösségeknek mibenlétéről, céljairól, jogairól és kötelességeiről. A politika döntő tévedései végeredményben abból származnak, hogy az emberről és az államról sokan elfelejtették a természetes emberi erkölcsben gyökeredző tanításokat.

A Demokrata Néppárt mint világnézeti párt arra vállalkozik, hogy a legszélesebb rétegek előtt megismertesse az államnak azt a helyes fogalmát, amelyet a tudomány és a közvélemény rövid keresztény állameszmének szokott nevezni. A Néppárt célja a keresztény állameszmének és XX. századi követelményeinek megismertetése, képviselete és érvényesítése a magyar politikában.

Néppárt a keresztény állameszmét akarja szolgálni

A keresztény állameszme lényegében nem egyéb, mint a testből és lélekből álló ember földi tökéletesedését szolgáló államnak eszméje. A keresztény állameszme szerint az állam nem öncélú, hanem közvetlenül embercélú intézmény. A keresztény állameszme legalapvetőbben azt a felfogást nyomatékolja, hogy az állam legvégső hivatása az emberi személyek földi tökéletesedésének előmozdítása, amelyet elsősorban  a közjó megvalósítása által köteles munkálni. A közjó pedig, amelynek megvalósítása az állam kötelessége, nem egyéb, mint a társadalom egységének, igazságos renden alapuló békéjének és az emberek, valamint a család, a nép, a nemzet, a társadalom fejlődési lehetőségeinek biztosítása. Az ember társas lénynek, de szabad, egyenlő jogú és halhatatlan lelkű lénynek születik, akinek legfelső törvényhozója és bírája nem a társadalom, hanem az Isten és a személyes lelkiismeret, s akinek szabadságjogait az állam csak annyiban korlátozhatja és szabályozhatja, de annyiban köteles is korlátozni és szabályozni, amennyiben ezt a közjó, vagyis a társadalom egysége, békessége és fejlődésének érdeke megköveteli. A keresztény állameszme szerint az állam hivatása az emberi személyek földi tökéletesedésének előmozdítása a közjó megvalósítása által.

A keresztény állameszme legfőbb jellegzetességei és elvei a kereszténység emberfogalmából származnak, amelyet a tévedések ködéből kitisztázva az isteni kinyilatkoztatás állított a világba, s amely szerint az Isten az embert szabad és egyenlő jogú halhatatlan lelkű kénynek teremtette, aki a kezére adott hatalomról nemcsak a népnek, hanem a Teremtőnek is felelős számadással tartozik.

Ehhez képest a keresztény állameszme tagadja az állami mindenhatóság tanát, amely az embert, Isten szabadosát az állam tulajdonaként kezeli. Tagadja, hogy az állam az emberi tevékenység olyan területein is parancsolhat, ahol kizárólag Isten és a személyes lelkiismeret az úr és bíró. Tagadja, hogy az állam bárminő osztályuralom, párturalom vagy egyéni önkény elnyomó eszközének szerepére vállalkozhat. Tagadja, hogy az államnak valaminő érdek ürügyével joga volna igazságtalan törvényeket hozni. Tagadja, hogy a faj érdeke erkölcsi törvény lehet, és ezért ellene mond a fajgyűlölet minden formájának. A keresztény állameszme általában tagadja, hogy az állam mintegy istenné tolva fel magát, a természetjog uralma alól magát kivonhatja, és az erkölcsi törvények ellen fellázadhat.

Ne mondja senki, hogy mindennek az elmélet határain túl semmiféle gyakorlati jelentősége nincsen. Minden politikai rendszer mögött végső soron valaminő világnézet áll, amelynek mintájára be akarja rendezni a közösségi életet. A marxizmus mögött például a történelmi anyagelvűség világnézete áll, mely az embert, mint társadalmi lényt elsősorban gazdaságilag meghatározott lényként fogja fel. A keresztény állameszme legfőbb jellegzetességei a gyakorlati politikai tevékenység szempontjából épp oly döntő jelentőséggel bírnak, mint a marxizmusban a történelmi anyagelvűség világnézete. A keresztény állameszme legfőbb jellegzetességei mértéket adnak annak elbírálásához, hogy valamely politikai cél és a megvalósítása érdekében alkalmazott eszköz a természetes erkölcs szempontjából megengedhető-e vagy tilos; útbaigazítanak bennünket a jelszavaktól és elméletektől hangos közéleti küzdelembe, és a közélet kérdéseiben egyszerű és pontos erkölcsi ítéletek hozására tesznek képesekké bennünket. Ami a közjót, az igazságosságot és az embereknek a Teremtőtől adott szabadságjogait sérti, az tilos az állam számára is, viszont az állam minden egyebet megtehet, sőt mindent meg kell tennie, amit a szabad emberi személyek földi boldogulását szolgáló közjó megkövetel. Emberi természetünkben is benne van, hogy az igazságtalanság sebet ejt rajtunk, hogy szabadok akarunk lenni, s hogy tökéletesedni kívánunk.

Mivel a keresztény állameszme az ember természetébe az Isten által beírt jogoknak és kötelességeknek megfelelő állam, azért híve lehet mindenki, bármely hitvallást vallja, és bárminő anyakönyvbe van bejegyezve, ha a Tízparancsolatban megfogalmazott természetes emberi erkölcsöt magára nézve kötelezőnek ismeri el. A Tízparancsolat ugyanis nem egyéb, mint az emberiségnek Istentől adott alkotmánya, aranybullája, szabadságlevele.

Világnézeti párt vagyunk

Mindebből következik, hogy a Néppárt világnézeti párt, de nem egyházi és nem felekezeti párt. Nem vagyunk egyházi párt, sem abban az értelemben, mintha akár titokban, akár nyíltan valamelyik keresztény hitvallás papjai szabnák meg politikai programunkat és magatartásunkat, sem abban az értelemben, mintha mi az egyház nevében és tekintélyével akarnánk híveket toborozni s így közéleti tevékenységünkbe a lelki hatalmat be akarnók vonni. Az egyház szent hivatása magasan a napi politika síkja felett áll, s jóllehet a földön végzi feladatát, az államnál sokkal magasabb értékek megvalósítására szentelve, a túlvilág felé mutató lelki küldetésben jár. A keresztény politikának egyik főbenjáró kötelessége éppen az, hogy az egyház feladatának minél sikeresebb teljesítéséhez a földi előfeltételeket biztosítsa, megóvja vagy kiharcolja. Mi nem az egyházak terhére, hanem javukra és jogaik biztosítása céljából akarunk a közéletben tevékenykedni.

A néppárt indulásának pillanatától kezdve kifejezetten ezt az álláspontot vallja, amely egyébként nemcsak az egyház természetfeletti hivatásának, hanem  annak a történeti gyakorlatnak is megfelel, amely a pártokkal kapcsolatban a katolikus világegyházban évszázadok alatt kialakult. Ezt az álláspontunkat igazolja a magyar katolikus püspöki karnak az a határozata is, melyet a választások küszöbén a pártpolitikai tevékenységgel kapcsolatban hozott. Egyházának hivatását tisztelő és egyházát szerető keresztény ember csak mélységes tisztelettel állhat meg az előtt az emelkedett lelkipásztori szellem előtt, amely arra törekszik, hogy a lelkek pásztora minden hívő számára egyformán elérhető közelségben és távolságban maradjon. Tudjuk, hogy az egyháznak nincsen és sohasem volt pártja, de lehetnek olyan pártok, amelyek az egyház hit- és erkölcstanához a legközelebb állanak, mivel a keresztény állameszme követelményeinek akarnak a közéletben érvényt szerezni, a pápák szociális és demokratikus világkiáltványaiból lényeges útmutatásokat vesznek, s a gyakorlati egyházpolitikai kérdésekben a főpásztorokkal összhangban kívánnak eljárni. Programunk a bizonyság rá, hogy a Demokrata Néppárt ilyen párt.

Világnézetünk a kereszténység

Senki sem emelhet jogos kifogást az ellen, hogy mi programunkat és egész közéleti tevékenységünket a keresztény világnézet alapjára helyezzük. A kereszténység nemcsak dogmahitet jelent, hanem  világnézetet, részleteiben kidolgozott kulturális szemléletet  és társadalomtudományt is, amely a maga sajátosságainak gyakorlati érvényesítését kívánja. A kereszténység mint vallás a világban a túlvilágra vezérlő kalauzként működik, de vallási és világnézeti mivoltában a legmagasabb kultúra sugallója és építő kőművese is volt, sőt ez ma is. Nem él a földön olyan nem keresztény nép sem, amely a kereszténység által megteremtett kultúrértékekről igen súlyos következmények nélkül lemondana. Nem is egyéb felületességnél azt állítani, hogy aki a keresztény világnézet állameszméjéről szól, az a vallást behurcolja a politikába.

Viszont csak a tudatlanság tagadhatja, hogy végső soron minden nagyobb vonalú, teljesebb és jól átgondolt politikai program valaminő világnézet közéleti következményeinek levonását jelenti. Merev igazságtalanság volna tehát a politikai érvényesülés jogát éppen a keresztény világnézettől megtagadni, amelyet kétségkívül az ország lakosságának túlnyomóan nagy többsége vall. Ma a népek milliói a földgömbön egyre szaporodó számba választják közéleti eligazítójuknak a keresztény állameszme csillagát. A keresztény állameszme Magyarországon sem világárvája. A világ négy táján mindenütt élnek testvéreink, akik az igazságos béke és a fejlődés reményét ebből az állameszméből merítik, akiknek világnézete valamely keresztény vallás talajában gyökeredzik, s akiknek végső közéleti útbaigazítójuk az a csillag, amely 2000 évvel ezelőtt Betlehem fölött kelt fel.

Ellenzéki párt vagyunk

A gyakorlati politikában ellenzéki álláspontot foglalunk el. Nem a köztársaságnak és nem a nép valódi önkormányzatát jelentő demokráciának, hanem a jelenlegi kormánynak vagyunk ellenzéke. A köztársaság hű polgárai vagyunk, s a népi önkormányzat mellett teszünk hitet,  a kormánnyal szemben azonban ellenzéki álláspontra helyezkedünk. Nem azért, mintha a  kormánynak minden cselekedetét helytelenítenők, nem is azért, mintha a nemzetnek az anyagi újjáépítés terén kifejtet csodálatos erőfeszítései előtt nem állnánk meg a legmélyebb tisztelettel, hanem azért, mert úgy látjuk, hogy a kormánynak sok cselekedete nem felel meg a keresztény állameszme legalapvetőbb követelményeinek, s a kormány sok mindent nem tett meg, jóllehet megtehette volna, egy olyan szociális és demokratikus rend kiépítése érdekében, amely az állampolgárok békés igényeit kielégítheti. Nem hatalmi ellenzék vagyunk, elsősorban nem kormánybuktatásra, hanem programunk megvalósítására törekszünk. Világnézeti párt lévén, fő célunk nem az, hogy a hatalmat mások helyett mi ragadjuk a kezünkbe. Fő törekvésünk arra irányul, hogy a kormányt a keresztény állameszme alapvető követelményeinek és XX. századi szociális és demokratikus következményeinek tiszteletben tartására rászorítsuk.

Politikánk ellenzéki jellege semmiképp sem fog megakadályozni bennünket abban, hogy a kormányzat minden jónak minősülő cselekedetét helyeseljük, sőt abban neki segítsünk. De minden olyan kormányzati kezdeményezést, ami igazságtalan, ami a közjó szempontjának nem felel meg, vagy ami az ember szabadságjogait sérti, vissza fogunk utasítani, mint ahogy akkor sem ütnők rá helyeslésünk bélyegét, ha történetesen valamelyik kormányzó párt tagjai közé tartoznánk. A lelkiismeret parancsa ugyanis feltétlenül a pártfegyelem fölött áll. Azt valljuk, hogy a törvényhozó nem pártjának, nem is osztályának, hanem kizárólag egész népének szolgálatára van kötelezve. A nép nem pártképviselőket, hanem országgyűlési képviselőket választ, akiknek legfőbb kötelességük nem a hatalomra törés, hanem a közérdek képviselete, és ezért nem szabad habozniok, hogy az egyén és a párt érdekét vagy akár a népszerűséget a közérdek oltárán feláldozzák.

A bírálat jogával szabadon kívánunk élni, de a kákán is csomót kereső ellenzékieskedést magunkhoz méltatlannak éreznők. Nem azért bíráljuk a kormányt, hogy neki gáncsot vessünk vagy ellene elkeseredést szítsunk, s az olcsó népszerűség babérjait learassuk. Nem követelünk a kormánytól semmi olyat, amit a viszonyok kényszerű akadályai miatt keresztülvinni nem tud. Követeléseink között egyetlen sincs, amit mi nem tudnánk végrehajtani, ha a kormányzó hatalom a mi kezünkbe volna. Követeléseink felállításánál tudatában maradtunk is annak, hogy a háború, és ennek következményei a lehetőségeknek parancsoló határt szabnak. Szeges gonddala tartózkodni fogunk attól, hogy a nemzetben megvalósíthatatlan reményeket és beválthatatlan vágyakat támasszunk. Ellenzéki programunk kormányképes program, De éppen ebben a mértéktartásban és a lehetőségek számításba vételében jut kifejezésre a kormány politikája feletti bírálatunk igaza, mert csak olyan követelményeket támasztunk, amelyeknek teljesítését a kormány befolyásán kívül álló körülmények nem teszik lehetetlenné. Legnagyobb sikerünknek azt tartanók, ha a kormány minden követelésünket – azoknak teljesítése által – elavulttá és meghaladottá tenné.

Külpolitikánk célja a külső világgal békességben élő, független magyar állam

A magyarság léte nagyobbik részében külpolitikai kérdés. Sohasem szabad kiejteni tudatunkból azt a tényt, hogy háborút vesztett ország és kis nép vagyunk, amelynek önálló léte és állami függetlensége a fegyverszünet megkötésekor a győztes nagyhatalmak igazságérzetétől függött. A kis népek nagy problémája, amelyet még egynek sem sikerült megmásítania vagy végzetes következmények felidézése nélkül figyelmen kívül hagynia, általában az, hogy nincs erejük a céljaik szempontjából kedvező külpolitikai körülmények megteremtésére, hanem meg kell elégedniök azzal a szerényebb és ritkább alkalommal, amikor a befolyásukon kívül álló tényezők viszonya éppen nekik kedvez. Más lehetőségük általában nincs, mint az adott külpolitikai viszonyok között megkeresni és megtalálni független létük lehetőségeit. A kis népek legfőbb és leggyümölcsözőbb külpolitikai erénye a körültekintő okosság, és legfőbb érdekük a béke. Szükségük van a nemzetközileg szervezett békére és a jó barátokra. Ma a világon egyetlen kis nép sem lelheti fel önállóságának és függetlenségének kielégítő tárgyi biztosítékát kizárólag a saját erejében.

Különös gonddal fogunk ügyelni arra, hogy a külpolitikai kérdések vizsgálatából minden érzelmi és világnézeti mozzanatot kikapcsoljunk és a tények szilárd talajáról soha le ne lépjünk.

A nagyhatalmak vállalhatnak kockázatokat, mert ők csak részérdekeiket viszik a vásárra; a kis népek tétje azonban legtöbbször maga a lét. A külpolitikában az erő rideg törvényei uralkodnak és a kis népek külpolitikájának főparancsolata, hogy csak a létért szabad a létet kockáztatniok.  Külpolitikai közvéleményünket tehát módszeresen kell nevelnünk arra, hogy mindig magát a dolgot nézze, és ne vágyai irányában gondolkozzék. A magyar létezés legfőbb érdekének szigorú józansággal kell alárendelnünk minden más igényt. Nemrég keserűen fizettük meg annak az árát, hogy a meglévőt kockára vetettük a többért. Soha többé nem szabad kétségessé tennünk azt, ami már megvan, a reménybeli lehetőségért.

A nagyhatalmak vitáiba való beavatkozástól józanul tartózkodnunk kell, és arra kell törekednünk, hogy legfőbb céljainkkal a népek egyetemes béke-erőfeszítéseibe és a nagyhatalmak harmonikus érdekeibe kapcsolódjunk be. A béke alapvető magyar érdek is. A magyarság szó szoros értelmében vett pusztulását idézhetné fel, ha a háború acélszekere újra átgázolna rajtunk. Csak őrültek vagy gonosztevők kívánhatják a háborút. Mi teljes meggyőződéssel osztozunk a Vatikán lapjának abban az állásfoglalásában, hogy a béke által mindent meg lehet nyerni, de a háború mindennek elvesztésével fenyeget.

Állami függetlenségünk olyan javunk, mely szinte puszta létünkkel azonos. Ezt nem szabad kockáztatnunk, és érte mindig minden áldozatvállalásra készeknek kell lennünk. Legközelebbi külpolitikai célunk a magyar függetlenség teljességének helyreállítása.

A világtól nem szigetelhetjük el magunkat, tehát külpolitikai kapcsolatokat kell kiépítenünk. E kapcsolatokat egyrészt földrajzi helyzetünk, másrészt az a tény határozza meg, hogy ma egyetlen nagyhatalom sem vallja magát érdektelennek a Duna-medencében.

Földrajzi helyzetünk parancsolóan arra utasít, hogy állami és nemzeti függetlenségünk érdekében minden tőlünk telhetőt megtegyünk, hogy leghatalmasabb tőszomszédunkkal, a Szovjetunióval való viszonyunkat a kölcsönös bizalom és a kölcsönös érdekek szilárd alapjára helyezzük. A Brit Birodalommal és az Észak-amerikai Egyesült Államokkal nyomós érdekünk a kölcsönös érdekek tiszteletben tartásán nyugvó jó viszony fenntartása.

Az európai szárazföld második nagyhatalmával, a szellemi nagyhatalmi állását soha el nem vesztett Franciaországgal, amelytől kultúránk a modern latinitás legnemesebb indításait vette, szintén gyümölcsöző kapcsolatokat kell kiépítenünk. A szerepet, amelyre vállalkozni akarunk, mindig erőnkkel kell arányba hoznunk. Nem vagyunk olyan nagyok, hogy Kelet és Nyugat között híd lehetnénk. Ha ezt a szerepet keresnők meggondolatlanul, azt a veszélyt idéznők a fejünkre, hogy nem híd lennénk, amely összeköt, hanem ütközőponttá válnánk, amelyet kerülnünk kell. Nekünk mindegyik világhatalom és nagyhatalom megértésére és támogatására szükségünk van.

Ugyancsak földrajzi helyzetünk követeli meg, hogy jó viszonyban éljünk többi szomszédainkkal is. A mi részünkről nem lehet semmi akadálya annak, hogy a viszonosság elve alapján a jószomszédi viszonyt kiépítsük és fenntartsuk. Sohasem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy magyarok a határon túl is élnek, akiknek emberi jogai felett – nemzetiségjoga is ezek közé tartozik – őrködni nemcsak erkölcsi, hanem népi és nemzeti kötelességünk is, amelynek teljesítéséről soha le nem mondhatunk.

Gazdasági érdekeink is azt írják elő, hogy elsősorban a nagyhatalmakkal és szomszédaikkal építsük ki kapcsolatainkat, az “adok, hogy adj” elvének alapján. Gazdasági érdekeinket azonban alá kell rendelnünk állami függetlenségünk legmagasabb érdekének.

Reméljük, hogy a világ népeinek egyetemes céljaiba gyakorlatilag is hamarosan bekapcsolódhatunk az Egyesült Nemzetek sorába való felvételünk által.

Külpolitikai tevékenységünket az a cél mozgatja, hogy mint független állam békességben élhessünk a külső világgal. Mi nem akarunk uralkodni senkin és nem akarunk beleszólni abba, hogy melyik nép milyen kormányformában keresi boldogulását, s nincs más igényünk, mint hogy rajtunk se uralkodjék senki.

Mindig világpolitikai méretekben kell gondolkodnunk, de csak erőnk arányában és a lehetőségek szigorú szem előtt tartásával szabad cselekednünk.

Politikai eszményképünk a szabadság és egyenlőség elvű demokrácia

Minden tisztességes politikának legfőbb célja a békében élvezett földi jólét biztosítása. A békés életnek azonban nem csak külső, hanem belső előfeltételei is vannak. A belpolitika területén, noha a külső világ erőinek sugárzása ide is elér, elsősorban mi lehetünk sorsunk kovácsai, ha szuverenitásunk helyreállítása után nem mondunk le arról a békeszerződésben, a Nemzetek Szövetsége alapokmányában és a nagy szövetségesek chartáiban ünnepélyesen biztosított jogunkról, hogy belső életünket a szociális és a demokratikus eszmék jegyében a magunk sajátos magyar ízlés szerint szabadon rendezzük be.

Politikai eszményképünk a szabadság és egyenlőség elvű demokrácia, amely a népi önkormányzatokban valósul meg, és a parlamentáris demokratikus kormányformában csúcsosodik ki. A demokrácia a nép olyan valóságos önkormányzata legyen, amelyben a nép, a törvényhozó testület és a végrehajtó és bírói hatalom feltétlenül tiszteli a természetjogot és az isteni törvényeket.

A forradalom ekéje mélyen hasított bele a magyar társadalom földjébe; ami alul volt, felül került, s ami felül volt, alulra került. A demokrácia azonban itt meg nem állhat. Demokrácián nem azt értjük, hogy a régi osztályuralmat egy másik osztályuralom, a régi születési és vagyoni arisztokrácia előjogait a párturalom vagy osztályuralom előjogai váltsák fel. A demokrácia nem az elnyomás jogcímének megváltoztatása, hanem  az elnyomás tényének  megszüntetése, s benne az egész nép szabadság- és egyenlőségigényének kell testet öltenie. A demokrácia nem versenyfutás az előjogokért, hanem az előjogok eltörlése. A demokrácia nem a kiváltságoltaknak puszta helycseréje, hanem a kiváltságok kiküszöbölése. A pártigazolvány éppoly kevéssé lehet vezetésre jogosító bizonyítvány és érvényesülési útlevél, mint a nemesi vagy főnemesi címer. Valamely párthoz vagy osztályhoz való tartozás nem egyenlő a vezetésre való jogosultsággal, amelynek egyetlen jogcíme a szellemi és erkölcsi műveltség, a személyes teljesítménnyel megszerzett érdemesség és a nép bizalma. Örülünk, hogy Deák Ferenc 100 éves követelése teljesült, s a hitbizományi  rendszer megszűnt, de ellene mondunk annak, hogy a pártok vagy mások a gazdasági életben új hitbizományokat teremtsenek, kezdve a moziengedélyektől a különböző gazdasági pártelőjogokig. Az igazi demokrácia nem a tegnapi hatalmasokat akarja utolérni, hanem az egész népet akarja felemelni.

A nép valóságos önkormányzata nélkül a demokrácia nem teljesedhet ki. Önkormányzat azonban nincs önuralom nélkül. Önuralomra viszont senkit sem lehet erőszakkal ránevelni. Ezért nem hisszük el senkinek, hogy antidemokratikus eszközökkel is meg lehet a demokráciát valósítani. Az eszköznek mindig a célhoz kell viszonyulnia; erkölcstelen eszközökkel nem lehet erkölcsös célokat elérni. A megfélemlítés nem a demokrácia, hanem az önkény eszköze.

A korbács még az állatokban is csak félelmet gerjeszthet, de sohasem kelthet fel szeretetet az iránt, aki a korbácsot forgatja. Aki a demokrácia nevében antidemokratikus eszközöket használ, az vagy nem akarja, hogy a nép valóban önmagát kormányozza, vagy nem bízik abban, hogy a magyar nép önmaga sikeres elkormányzására képes. A jó demokrata bízik az emberek megjavíthatóságában; a diktatúra mindig az emberek romlottságára épít. A demokrácia optimista, a diktatúra pesszimista. Az antidemokratikus eszközök különben is csak arra lennének jók, hogy a demokráciát keverjék rossz hírbe, és antidemokratikus indulatokat ébresszenek.

A demokrácia nem olyan egyszerű és könnyű kormányforma, amelyet pusztán jogi intézményekkel máról holnapra elő lehet varázsolni. A szabadság nem zsákmány, amelyet forradalmi rohammal birtokba lehet venni. A forradalom csak a szabadság külső lehetőségét nyitja meg. A szabadságra azonban az önuralom és a jogtisztelet kemény fegyelmében kell ránevelődnünk. Egy demokratikus rendben a szabadság gyakorlati lehetősége attól függ, hogy mindenki mennyire tiszteli a mások szabadságjogait. A történet bizonyítja, hogy az elnyomás heves vágyat ébreszthet a szabadság után, de a szabadságra való nevelésnek jó iskolája soha nem lehet. Ezért a demokrácia első követelménye a nevelés.

Demokrácia nincs jó demokraták nélkül. A jó demokratát nem a másokon való uralom, hanem az önuralom, a mérséklet és a mások jogainak tisztelete jellemzi. A demokráciát csak a jó demokraták tehetik szeretetre méltóvá és kívánatossá. Jó demokratáknak elsősorban az államhatalom kezelőinek kell lenniök, akiknek nemcsak szóval, hanem tettekkel is bizonyosságot kell tenniük arról, hogy a demokrácia lényegében az emberiesség politikája, amelyet szeretni könnyű és szeretni érdemes. A legkevesebb, amit a nép a demokrácia hirdetőitől – tőlünk is – elvár, hogy azoknak az erkölcsi követelményeknek, amelyeket a múlttól számon kérünk, önmagunkkal szemben szigorúan érvényt szerezzünk. Ezért a legnagyobb veszély, amely a magyar demokráciát fenyegethetné, az volna, ha hibáival és bűneivel a tegnapra emlékeztetne. A demokráciát külső ellenségek is fenyegetik, de   saját  bűnei  többet   árthatnak   nekik,   mint   ellenségei.

Nincs abban semmi túlzás, hogy keresztény erények nélkül, a személyiség mélységes tisztelete, a felebaráti szeretet, igazságosság, a közjó iránti áldozatkészség, a szabadság és egyenlőség lelkes szeretete nélkül senki sem lehet jó demokrata. Végső soron a magyar demokrácia sorsa azon fog megfordulni, hogy ezeket az erényeket milyen fokban valósítjuk meg magunkban mi, a magyar állam polgárai, mert a társadalom sem lehet más és jobb, mint a társadalomnak tagjai.

Nem azt kívánjuk, hogy a magyar demokratikus rendszer az önvédelem jogáról lemondjon, és gyöngeségével magára vonzza a támadó indulatokat. De azt követeljük, hogy a közéletből tűnjön el a szemet szúró igazságtalanság; száműzessék a párturalmi törekvés; a törvényekben és a kormányzat cselekedeteiben a nép akarata valósuljon meg; a basáskodó kiskirályokat erős kéz törje le; a közélet levegőjét ne fertőzze a panamák bűze; a közhatalmat senki se kezelje egyéni, családi, vagy pártjogosítványként; a demokrácia feltétlenül hódoljon az erkölcsi törvényeknek! Mindennek a demokrácia csak hasznát láthatja. A történelem az államok romlásának sok okát ismeri, de a tiszta erkölcs még egyetlen politikai rendszer bukásának sem vált okává.

Legyen vége a forradalomnak, és lent és fent álljon helyre az igazságos törvények uralma, amely meghozza a nép által annyira óhajtott békesség korszakát!

Az államélet súlypontját a törvényhozásra kell visszahelyezni

A nép hiába küldi képviselőit a törvényhozásba, ha az államélet súlypontja a törvényhozó hatalomról a végrehajtó hatalomra csúszik át, és ha a parlament a pártvezéri paktumok hitelesítő testületévé válik. A valódi népi önkormányzatot jelentő demokrácia fogalmával a rendeleti kormányzás kiterjedt rendszerét nem tudjuk összeegyeztetni, ezért szükségesnek tartjuk a parlament foglakoztatását és a rendeleti kormányzásnak arra a legszűkebb időre és legszűkebb területre való korlátozását, amelyet a közjó parancsoló szükségessége határol körül.

A szabad község és a népvármegye

A területi önkormányzatok egészséges működése éppen úgy hozzátartozik a demokráciához, mint a nép által választott törvényhozó testület szabad törvényalkotó és kormányellenőrző szerepe. A községi és megyei önkormányzatok a magyar közhatalmi szervezet jellegzetes alkotó részei, amelyekben a magyar demokrácia történeti csírái élnek, s amelyeket népi önkormányzatokká kell átalakítani. A magyar demokráciának a szabad község intézményén kell alapulnia. Erre kell első emeletként felépíteni a népvármegyét.

Emberi természetünkben van , hogy a szabadságnak mint hatalomnak jogilag annál kevésbé szabályozott és ténylegesen annál nagyobb érvényesülési lehetőségét igényeljük, minél kisebb az a kör, amelyben szabadságunk hatalma érvényesül. Az állampolgárok az országos közakarat kialakításában csak 4 évenként és csak a képviselők kijelölése útján szólnak bele; viszont a legkisebb közösség, a család körén belül szabadságunkkal a leggyakrabban, a legrészletesebben és jogilag legkevésbé megkötötten kívánunk élni. Legkevésbé a családon belül bírnók el szabadságunknak jogi megkötöttségeit.

A községi és a megyei önkormányzatokat olyan jogszabályalkotó hatalommal kel felruházni, hogy a község és a megye polgárai a községi és a megyei életviszonyok jogi szabályozásába minél gyakrabban és a központi hatalomtól minél függetlenebbül szólhassanak bele. Az önkormányzatok a demokrácia igazi nevelő iskolái, amelyekben a közjogokkal való élés felelőssége és gyakorlata kifejlődik.

Községi és megyei választásokat!

A lehető legrövidebb időn belül meg kell tartani a községi és a törvényhatósági választásokat, hogy a nép végre közvetlen politikai környezetének alakításába és az önkormányzatok tisztviselőinek megválasztásába is beleszólhasson.

A kormány nem zárkózhat el annak a nyilvánvaló népakaratnak teljesítése elől, hogy a községi és a megyei választásokat végre kiírja. Hogyan higgyük el, hogy a kormányzó hatalom az ország ügyeibe való beleszólásra valóban éretteknek tart bennünket, ha a község és a megye ügyeinek intézéséből kizár? A természetellenesség határán mozgó logikai ellentmondás van abban, hogy már a második törvényhozást választjuk meg, de a községi képviselőtestületi tagokat és a törvényhatósági bizottságok tagjait megválasztani még egyszer sem volt módunkban. A jogegyenlőség elvével sem fér össze, hogy a vidéknek, az ország óriási többségének igazságtalan és hátrányos megkülönböztetésével, a főváros már az első nemzetgyűlési képviselő választás előtt titkos szavazással jelölhette ki a törvényhatósági bizottsági tagokat, míg a kormány a földművesek, kisemberek és tisztviselők vidéki népének még második képviselőválasztásnál sem tudja határidőre megígérni a községi és a megyei választások kiírását.

A közigazgatás demokratizálása és a köztisztviselői függetlenség

Minden demokrácia egyik legnehezebb kérdése a közigazgatás demokratizálása. A legjobb törvények is annyit érnek, ahogyan végrehajtják. Minden törvényt a végrehajtás ültet át a törvénytárból az életbe. A közigazgatás  demokratizálása elképzelhetetlen a községi és megyei önkormányzatok tisztességes működése és a törvényt végrehajtó köztisztviselők törvénytudása, törvénytisztelete és függetlensége nélkül. Nagy csapás a népre, ha köztisztviselői, akik a törvényeket végrehajtják, nem rendelkeznek kellő szaktudással, nem tölti el őket a törvénytisztelet kötelességtudata, és nem függetlenek. Ha a köztisztviselő kinevezése és előlépése valamely párttól vagy csoporttól függ, ha a köztisztviselő a kezére bízott közhatalom gyakorlása során feletteseinek vagy másoknak utasításaira kénytelen hallgatni ahelyett, hogy a törvény és a saját lelkiismeretének parancsa szerint cselekednék – akkor a köztisztviselő már nem a közérdek szolgája, nem  a törvény végrehajtója, hanem részérdekek szolgájává süllyed. Nem tévesztjük össze a formai képesítést a képességgel, de azt kívánjuk, hogy képesség nélkül senkinek a kezébe se kerüljön közhatalom. Szükségesnek tartjuk olyan köztisztviselői szolgálati szabályzat törvényhozási megalkotását, mely a köztisztviselőt minden illetéktelen befolyással szemben függetleníti, sőt megvédi, a köztisztviselőnek minden  hátrány nélkül lehetővé teszi, hogy csakis a törvény és lelkiismerete szavára hallgatva tölthesse be hivatását. A köztisztviselők méltányos fizetése már csak azért is szükséges, mert az éhbérért dolgozó köztisztviselőtől független működést követelni gyakorlatilag túl magas erkölcsi követelmény. Sürgős teendő a köztisztviselői összeférhetetlenség szigorú törvényhozási szabályozása, a törvényhozói összeférhetetlenség rendezésével együtt. Egy nép olcsón és jól csak erkölcsösen kormányozható.

Alkotmánybíróságot!

A köztársaság alaptörvényébe iktattuk az állampolgárok szabadságjogait. Szükséges azonban, hogy ezeknek hatásos gyakorlati biztosításáról is gondoskodjunk. A köztársaság alaptörvényébe foglalt emberi szabadságjogok gyakorlati biztosítása céljából intézményesen kell gondoskodni arról, hogy se a törvényhozó, se a végrehajtó hatalom ne tehessen azokat meghiúsító intézkedéseket. Ezért vettük programunkba az alkotmánybíróság megszervezésének követelését, hogy legyen egy független bírói fórum, amely előtt az állampolgárok panaszjoggal élhetnek, ha úgy érzik, hogy a törvényhozó hatalom vagy a rendeleteket kibocsátó kormány nem tiszteli azokat az alapjogokat, amelyeket a köztársaság alaptörvénye minden állampolgár számára kivétel nélkül és egyenlően biztosított.

A modern magyar demokrácia hiányát látjuk abban is, hogy mind ez ideig nem történt kezdeményezés a közigazgatási bíróság megyei decentralizálására és hatáskörének oly mértékű megállapítására, hogy az állampolgárok a végrehajtó hatalom sérelmesnek vélt intézkedéseivel szemben e bíróságnál jóvátételt kereshessen.

Törvényt a személyi szabadság védelmére!

A demokrácia nem tarthatja fenn örökké a tekintélyelvű kormányzatok kedvelt uralmi segédeszközét, a rendhagyó időket jellemző rendkívüli hatalmat sem. Aminő mértékben haladunk a forradalmi állapotokból a békeállapotok felé, olyan ütemben kell a végrehajtó hatalom rendkívüli jogkörét és a diszkrecionárius jogkört szűkítenünk és megszüntetnünk. A Néppárt elengedhetetlenül szükségesnek tartja egy olyan törvény megalkotását, amely kimondja, hogy a közjó által indokolt és jogszabályilag megállapított eseteket kivéve, aminő például a ragályos betegség, senkit se lehessen szabadságjogaitól megfosztani vagy szabadságjogainak egyenlő élveztében korlátozni törvényes vád és ítélőbíróság előtti, késedelem nélküli védekezés lehetősége nélkül. Időszerű követelményt látunk abban is, hogy törvényes intézkedés történjék a családi otthon és a magánlakás sérthetetlenségéről.

Egyház és állam

Világnézeti párt lévén, programunkban lényeges súly esik a történeti egyházak és az állam viszonyára. A vallásszabadság elvét valljuk, mert a hit nem kényszer dolga, hanem a személyes lelkiismeret szabad döntése alá tartozik. Ennyiben a vallás csakugyan magánügy. A vallásszabadság azonban nemcsak azt jelenti, hogy senkit se lehessen valamilyen hit követésére kényszeríteni, s hogy valamely hit követése miatt senkit joghátrány ne érjen.

Ma kivált az a követelmény nyer időszerűséget a vallásszabadság tartalmából, hogy a keresztény vallások számára a közszabadságok, a társadalmi, a kulturális és a gazdasági szervezkedés, az oktatás és a nevelés szabadsága is biztosíttassék. Állandó és időszerű követelménye a vallásszabadságnak az is, hogy az egyházak belső ügyeiben az állam ne avatkozzék, aminthogy az egyházak sem igényelhetnek maguknak semminő közvetlen beavatkozási jogot az életviszonyoknak abba a területébe, ahol a szabályozás joga az államot vagy más  világi hatalmat illeti meg. Természetesen sérthetetlen jognak tekintjük az egyházak szabad belső szervezkedési, igehirdetési és megszentelési jogát.

Az állam és az egyház nem ellenségek, ne legyenek mostohatestvérek sem. Édestestvérekként kell egymás mellett élniök, aminek javát elsősorban nem az egyház, hanem az állam élvezheti. Legkevésbé a nép magas erkölcsére ráutalt demokratikus rendszer nélkülözheti azt a nevelő tényezőt, amellyel az erkölcsi élet terén az egyházon kívül más intézmény nem is rendelkezik. Ezért mi az egyházak és az állam történetileg kialakult jó viszonyának fenntartását kívánjuk, és ellene mondanánk minden olyam szándéknak, amely ezt megbolygatni igyekeznék.

Helyre kell állítani a kapcsolatot a Szentlélekkel

Ehhez képest nyomatékos kívánságunk, hogy Magyarország a római Szentszékkel állítsa helyre a diplomáciai kapcsolatot. Ezzel nemcsak őseink fénylő nyomdokába lépünk, hanem a józan politikai önérdek szellemében is cselekszünk, hiszen a Vatikán ma a világnak mindenütt tisztelt erkölcsi nagyhatalma. Őszintén örülünk annak, hogy köztársaságunk első két miniszterelnöke nemzetgyűlési bemutatkozó beszédében a Szentszékkel való diplomáciai kapcsolat felvételéről mint kormányprogramról szólt. Reméljük, hogy ez a szándék ma is változatlanul fennáll, és hogy kivitelezésére a kormány az első adandó alkalmat fel fogja használni.

Az egyházak általános iskolajogát és a hitoktatási jogát tiszteletben kell tartani!

Semmiféle olyan kezdeményezéshez nem járulhatnánk hozzá, amely az egyházak közművelődési szerepének körét szűkíteni akarná. Az egyházak iskolajogának csorbítatlanságán és a hitoktatási jog tiszteletben tartásán őrködni fogunk. A fakultatív hitoktatás tervének oktalan és felelőtlen felvetés után reméljük, hogy az egyházak általános iskolajogának elismerése tekintetében is állandóan azt a bölcsességet fogja követni a kormány, amelyről a magyar nép követelésére és megnyugvására akkor tett tanúságot, amikor a fakultatív hitoktatás tervét a napirendről levette. A Néppárt mint a népi művelődés előmozdításának harcosa nagy örömmel látja a népfőiskolák és a népi kollégiumok létesítését, de fenntartja azt a kívánságát, hogy az állami jellegű népfőiskolákkal és népi kollégiumokkal azonos anyagi feltételek mellett, katolikus és protestáns népfőiskolák és népi kollégium ifjúságának vallásos igényei kielégítésére célszerű intézkedés történjen. Annál is inkább, mert egészen a legutóbbi időkig egyetlen állami vagy társadalmi szerv sem tett többet a szegény és tehetséges népfiak iskoláztatása érdekében, mint a keresztény egyházak; a legnagyobb népfőiskolai hálózat kiépítése pedig a közlemúltban katolikus társadalmi tevékenység eredménye volt.

Az állam kártalanítsa az egyházakat, de az újbirtokosok földjéhez nyúlni nem szabad!

Fenntartjuk azt az eredeti programkövetelésünket, hogy az állam keressen és találjon módot az egyházak kártalanítására, hogy  az egyházak népi intézményei olyan anyagi erőforrás birtokába jussanak, amely létüket és kívánatos függetlenségüket biztosítja. Ezzel kapcsolatban nyomatékosan kiemeljük, hogy a legtávolabbról sem fordul meg a fejünkben, hogy az újbirtokosok magántulajdonába adott földhöz hozzányúljunk. Aki a nagybirtokrendszer visszaállítására vagy a magyar földműveseknek a kiosztott föld tulajdonából való kimozdítására törekednénk, azzal mint a nép elsőszámú közellenségével nyíltan és határozottan szembeszállnánk! Az a kívánságunk, hogy a kiosztott földet azonnal telekkönyvezzék az újbirtokosok nevére s az újbirtokosok kimozdíthatatlanul földjük magántulajdonában maradjanak. Az állam könnyen megtalálhatja a módját, hogy az egyházakat a kiosztott földnek a parasztság tulajdonában való meghagyás mellett kártalanítsa. Minden kisbirtokos nyugodt lehet, soha semmiféle olyan kezdeményezéshez hozzá nem járulnánk, amely azokat a kisbirtokosokat, akik egyházi vagyont kaptak, birtokukból ki akarná mozdítani. Ilyen veszedelem az egyház részéről egyáltalán nem fenyegeti az újbirtokosokat. Az egyház kártalanítása nemcsak az egyház jogos igényét elégítené ki, hanem a kisbirokosok érdekét is szolgálná, mert megerősítené őket földjük biztos birtoklásába vetett hitükben. A demokrácia nem gyöngeségéről, hanem igazságérzetéről tenne tanúságot, ha e kérdésnek az egyházzal egyetértésben való rendezésére minél hamarabb sort kerítene.

A feloszlatott keresztény egyesületek

Nem térhetünk napirendre a katolikus és protestáns egyesületek feloszlatása és vagyonának kezelése felett sem. Az egyházaknak az egyesülési és szervezkedési jog egyenlő élvezetéből való kirekesztése nem felel meg sem a vallásszabadságról alkotott gyakorlati fogalmunknak, sem a magyar nép akaratának, sem pedig a szervezkedési és egyesülési jogegyenlőség elvének. Bármennyire magyar betegség is a közfeledékenység, a kormány súlyos tévedésbe esnék, ha azt hinné, hogy a hívő magyar nép jogérzetét nem sérti az a tény, hogy ma Magyarországon minden kormányzó párt és minden világnézet szabadon tömörítheti ifjúságát és híveit egyesületekbe, amelyek a kormány kegyéből gyakorta busás támogatást élveznek, a katolikus és a protestáns világnézet alapján azonban nem alakulhatnak  új egyesületek, a  katolikus és protestáns egyesületek vagyonának jelentős része pedig az államhatalom rendelkezése folytán más szervezetek birtokába vagy élvezetébe vándorol. A feloszlatott katolikus és protestáns egyesületek vagyonát kisemberek áldozatkészsége és az egyházak támogatása adta össze, éppen ezért kihívóan hat, ha vagyonukat mások kezére juttatják. A kormánnyal szemben azt a követelést támasztjuk, hogy vagy újra engedélyezze a felosztatott katolikus és protestáns egyesületeket, vagy új egyesületek alakításához járuljon hozzá, a feloszlatott egyesületek vagyonát ezeknek adja át, és addig is, amíg ezt megteheti, a feloszlatott egyesületek vagyonának gondozását és gyümölcsöztetését bízza az egyházakra. Ha észben tartjuk, hogy a kormány milyen bőkezű némely egyesületekkel szemben, akkor derül ki e kívánságunk szerény és rendkívül mérsékelt volta.

Monopolkapitalizmus helyett az evangélium szellemében tökéletesített szocializmust!

A politikai demokrácia a XX. században már nem elégíthet ki bennünket; olyan teljes értékű demokráciára törekszünk, melyben a demokratikus szellem nemcsak a politikai, hanem a gazdasági, társadalmi és kulturális életnek is irányítója és formálója. A politikai szabadság és egyenlőség ugyanis csak írott malaszt, ha nem építünk alája teherbíró talapzatot a gazdasági, társadalmi és kulturális demokrácia betonanyagából.

A nemzet és az állam függetlensége csak akkor áll biztos talajon, ha gazdaságilag meg tudunk erősödni. Gazdaságpolitikai irányelvünk az, hogy országunk minden vidékén olyan javakat termeljünk, amelyek a leggazdaságosabban, viszonylag a legkisebb haszonáldozattal állíthatók elő. Ez az irányelv az országra mint egységre is vonatkozik a nemzetközi munkamegosztás keretében. A helyes gazdasági politikának azonban nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi tényezői is vannak. Egy nép olcsón és jól csak erkölcsösen élhet. A világgazdaság most kialakuló új rendjében Magyarország gazdasági életformája ne az erkölcsi szempontból is elvetendő szabad versenyes monopolkapitalizmus legyen, hanem az evangélium szellemében tökéletesített szocializmus. Ha a tények és a gazdasági érvek ereje nem, hát akkor a nagy szociális pápák világkiáltványai minden keresztény módra gondolkozó embert meggyőzhettek arról, hogy az a gazdasági szabad versenyes monopolkapitalizmus, amely egyik végleten kapitalisztikus anarchiát szült, a másik oldalon pedig felidézte a totális etatizmus veszélyét, összebékíthetetlen tárgyi akadálya.

Ügyelnünk kell arra, hogy a régi gazdasági rendből az új rendbe való átmenet az elkerülhetetlen fokozatosság elve alapján és a magyar adottságok számbavéletével történjék.

Az új gazdasági rendben meg kell szűnnie minden kizsákmányolásnak és hatalmaskodásnak, hogy valóban osztálymentes társadalmi egységben olvadjon össze az egész dolgozó magyarság, és hogy a "mindenkitől képessége: és mindenkinek teljesítménye szerint" elve alapján az igazságosság érvényesüljön.

A gazdasági cél a modern technika céltudatos értékesítésével az emberi munka termelékenységének fokozása, a nemzeti termelés egyenletes és folyamatos emelése és a belső tőkeképződés legyen. Ezért iparosítani kell a mezőgazdaságot, korszerűsíteni gyáripari és kézműipari gépi berendezésünket.

Szocializálni azoknak a nagyüzemi formában előállított javaknak termelését kell, amelyeknek magángazdasági termelése a közjót már nem elégíti ki, és a személyes szabadságjogokat veszélyeztetheti.

Új probléma: az emberi szabadságjogok védelme az állammal szemben

Tárgyilagos és igazságos ember nem tagadhatja, hogy az óriási vagyonok urai nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és politikai hatalmasságokká is nőttek, akik képességgel rendelkeztek arra, hogy a kisemberek egész tömegének szabadságjogait meghiúsítsák. A központi probléma eddig kizárólag abban állt, hogy miképpen lehet az ember szabadságjogait megvédeni a monopolkapitalizmus kiskirálykodó szellemével szemben - a szocializálások előrehaladásával azonban, ha az emberi szabadságjogok védelmének korszerű és hatékony új rendszerét idejekorán ki nem építjük, az fog központi problémává előlépni, hogy az ember szabadságát miképpen tudjuk szavatolni a gazdaságilag is központosított államhatalommal, valamint a párt és a csoport befolyásokkal szemben.

Az egyéni kezdeményezés és a vállalkozói szellem érvényesüljön!

Gazdaságpolitikánk másik irányelve népességünk egyenletes, minél teljesebb foglalkoztatása. Ehhez, valamint általában a gazdasági felemelkedésünkhöz éppen úgy szükség van az egyéni kezdeményezés és a vállalkozói szellem erőteljes érvényesítésére, mint a gazdálkodásnak tervszerűségére.

Tervszerű gazdálkodás és a 3 éves terv

Az újjáépítés rendkívüli feladatai országos gazdasági tervet követelnek. Elvileg tehát nem ellenzői, hanem támogatói, sőt követelői vagyunk a tervszerű gazdálkodásnak. A kormány most állt elő az ú.n. három éves tervvel, melynek végrehajtásához a nemzetgyűléstől szinte példátlan arányú felhatalmazást kapott. A 3 éves terv sikere nem fog múlni a nemzet munkakészségén, amely eddig is az újjáépítés leghibátlanabb tényezőjének bizonyult. A 3 éves tervnek annyi lesz a sikere, amennyi realitás, szakszerűség és pártatlan igazságosság érvényesül a megtervezésben és a végrehajtásban. Mi minden erőnkkel rajta leszünk, hogy a nemzetben a sikerhez szükséges munkakedvet fokozzuk, a kitartást erősítsük, s a realitás, a szükségszerűség és az igazságosság követelményeinek érvényesülését elősegítsük.

A kisbirtok, a kisipar és a kiskereskedelem megerősítése és a szövetkezetek

A földművelés korszerűsége elképzelhetetlen gépesítés, olcsó hitel, kertgazdaság és a mezőgazdasági szakoktatás kifejlesztése nélkül. A kisipar és a kiskereskedelem megerősítésére szükség van. Sem a szocializálás, sem a szövetkezeti eszme pártolása nem szolgáltathat ürügyet arra, hogy az állam a maga hatáskörében is mindent meg ne tegyen, ami igazságos, a kisipar és a kiskereskedelem megerősítésére. A szövetkezeti gondolatnak hívei vagyunk, de ugyanúgy akarjuk a független és önálló kisipari és kiskereskedői egzisztenciák szaporítását és megerősödését. A szövetkezetek nem kaphatnak olyan előjogokat, amelyek által a kisiparnak és a kiskereskedelemnek tisztességtelen versenytársaivá válhatnak. A szövetkezetek egyik fontos hivatása éppen az, hogy a kisiparosok és kiskereskedők függetlenségét és megerősödését szolgálják a szövetkezeti összefogás előnyeivel. Mi nem tudnánk az ember szabadságáról alkotott fogalmunkkal összeegyeztetni egy olyan szövetkezeti politikát, amely állami támogatással az adózók terhére ritkítja meg a független kisiparosok és kiskereskedők sorait.

A szövetkezeteknek az önsegély gondolatát nem szabad mellőzniök, s  népművelési szerepükről sem szabad lemondaniok. A szövetkezeti eszmétől elválaszthatatlan az önkormányzat elve. A szövetkezeti demokrácia megköveteli, hogy a szövetkezeti tagok egyenlő jogúan maguk döntsenek a szövetkezeti vezetők kijelölése és az üzletvitel tekintetében egyaránt.

A kisbirtok, a családi ház, a kisipari munkaeszközök és a kiskereskedelmi berendezések védelme

A szocializálás nem irányulhat annak a magántulajdoni jognak megsemmisítésére, amely az emberi személyiség függetlenségéhez ma gyakorlatilag szükséges.

Az evangéliumi szocializmus jelszava nem az, hogy magántulajdona ne legyen senkinek, hanem ellenkezőleg az, hogy az emberi személyiség függetlenségéhez szükséges magántulajdon megszerzésének lehetősége mindenkinek megadassék. Az evangéliumi szellemű szocializmus azt követeli, hogy a sokmilliós magántulajdonok kezelésének lehetőségét és fenntartását megszüntessük, amelyek a múltban a szabad versenyes monopolkapitalista gazdasági rend lehetőségeit kiaknázva, az önálló mezőgazdasági kisegzisztenciák keletkezését lehetetlenné tették, sőt független kisbirtokosokból is cselédeket és bankrabszolgákat, az önálló kisiparosokból pedig gyári bárrabszolgákat csináltak, és a kisipar fejlődése elől a levegőt elszívták.

Az evangéliumi szocializmus olyan viszonyokat akar teremteni, hogy az önálló és független kisegzisztenciák száma szaporodjék, a meglevők pedig ne proletarizálódjanak, hanem vagyoni függetlenségükben is megerősödjenek. Két szélsőség között állván, mi sem nagyvagyonok egy kézben való tömörülését nem akarjuk látni, sem eszményképül nem tudjuk választani a tulajdon nélküli állami bérmunkások társadalmát. Ugyanakkor a személyiség tiszteletének és az igazságosságnak a szellemében, amelynek alapján a monopolkapitalizmust megszüntetendőnek ítéljük, követeljük a kisegzisztenciák magántulajdonának az eddiginél hatásosabb védelmét, illetve ilyen magántulajdon-szerzés lehetőségének tervszerűbb előmozdítását. Ezért programunk lényeges pontja, hogy a mezőgazdasági kisbirtok, a kisipari és kiskereskedői munkaeszközök és berendezések, továbbá a családi ház elárverezhetetlenek legyenek, és mindenfajta örökösödési adó alól mentesíttessenek. Nem védjük azt a nagyvagyont, amely kizsákmányolásra és elnyomásra nyújt módot, de védjük és megerősítendőnek tartjuk a kis- és középmagán-tulajdont, amely nélkül az emberi szabadság ma ingatag talajon áll.

Társadalmi alkotmányt!

Társadalompolitikánk erkölcsi alapja az igazságosság érvénye az élet minden viszonylatában. Társadalompolitikánk szellemi alapja az a meggyőződésünk, hogy minden embert kivétel nélkül megilletnek a természetes emberi jogok, amelyeknek állampolgári jogokká való átalakítására kell törekednünk. A demokráciát úgy is fel lehet fogni, mint olyan közösségi rendszer, melyben az emberi jogok állampolgári jogokká alakultak át. Társadalompolitikánk gazdasági alapja a munkának a tervszerű gazdálkodás eredményeképp egyre növekvő produktivitása és ennek a teljesítmények szerint való szétosztása. Társadalompolitikánk szervezeti alapja a maga természetes hatáskörében erős állam és a tagozott társadalom öntevékenysége, az egymás munkáját kiegészítő önkormányzatok keretében.

Politikai igényünk - mint már mondottuk - a közületi önkormányzatok    demokratikus    kiépítése    és    működése.

Ez azonban még nem elégséges a társadalom belső egyensúlyát biztosító kulturális, gazdasági és szociális demokráciához. Ez csak akkor fejlődhet ki, ha a művelődési foglalkozások és a gazdasági szakmák egészséges társadalmi öntevékenységgel bontják ki értékeiket, és a magyar dolgozók milliói az erős önkormányzatok szakmai szervezetei útján érvényesíthetik társadalmi akaratukat és jogos csoportérdekeiket. Ezért a köztársaság politikai alkotmánya mellett minél előbb meg kell teremteni a gazdasági demokrácia jogrendszerét, Magyarország társadalmi alkotmányát! Ebbe kell beleágyazni a szakszervezetek jogállását, a többségi és kisebbségi csoportok választátást és jogát, az üzemi alkotmányosságot, a szakszervezkedés és az üzemi demokrácia kapcsolódásának rendezését, az autonóm munkajog közjogi alapjait, a közjóval összeegyeztethető gazdasági küzdelem sztrájkjogát, a termelésben felmerült viták megelőzésének és elintézésének, valamint az ütköző érdekek egyeztetésének jogi rendjét, továbbá a szolgálati viszonyból származó egyéni és kollektív jogvitákban illetékes bíráskodást.

Mezőgazdasági érdekképviseletet!

Különös nyomatékkal kell kiemelnünk azt a követelésünket, hogy a mezőgazdasági érdekképviseletek minél előbb megalakíttassanak, mégpedig a szabadság és a többi szakszervezetekkel való teljes egyenjogúság alapján.

Népbiztosítást!

A kötelező általános népbiztosítás keretében kell megoldanunk a betegség, a baleset, a rokkantság, a munkanélküliség és az öregség esetére szóló biztonságot. A társadalombiztosítási reform keretében kívánjuk a tisztviselők és a magánalkalmazottak szociális és betegségi biztosításának szolgáltatásai között a köztisztviselőkre jelenleg súlyosan hátrányos különbség megszüntetését. Az általános népbiztosítás keretében az önálló iparosok és kereskedők kötelező biztosítását olyan formában kell megvalósítani, amely a szakmák sajátos viszonyaival és az iparosok jogos emberi és gazdasági érdekeivel számol. Az eltömegesítő eljárások kiküszöbölése érdekében az általánosan kötelező népbiztosításban kívánjuk a kezelőorvosnak, a szakorvosnak, a szakvizsgálat laboratóriumának, a gyógyszertárnak szabad megválasztását a szolgáltatásra jogosultak részéről.

Nyugdíjasok, hadirokkantak és hadigondozottak

A nyugdíjkérdés méltányos rendezése törvényhozási feladat s demokráciánk erkölcsi kötelessége is. Egy társadalom gondolkozásának emberségességét pontosan le lehet mérni azon a magatartáson, amelyet azokkal a tagjaival szemben tanúsít, akik már semmi vagy csak kevés gyakorlati hasznot hajtanak neki. Ne utánozzuk az elmúlt rendszerek kannibalizmusát, melyet mind megszenvedtünk, akik a szellemi vagy fizikai munkás proletariátus terhét nyögtük. Legyünk méltányosak különösen azokkal az öregekkel szemben, akik már dolgozni nem tudnak, vagy foglalkozásváltoztatásra képtelenek. A humanitás, az emberiesség az öregek és rokkantak tiszteletével kezdődik.

A hadirokkantak és hadigondozottak jogos panaszait orvosolni kell. Az ú.n. cenzusnak méltányos reformja régi és jogos igény. A hadirokkantak legalább annyi járadékot kapjanak, mint amekkorát életkorukban az az ipari szakmunkás kapna, aki gyári baleset következtében vesztette el egészen vagy részben munkaképességét.

A sokgyermekes családokért

Az általános népbiztosítás keretében azt az elvet kívánjuk érvényesíteni, hogy a gyermekek legszükségesebb ellátásával járó kötelezettségek felét a biztosítottak közössége, tehát a kereső állampolgárok egész társadalma vállalja. Így a gyermektelenek és az egykések arányosan hozzájárulnának a többgyermekes családok nagyobb életterhének viseléséhez. Az ilyen megoldásban valóban a magyar összetartozandóság, a gyakorlati hazaszeretet jutna kifejezésre.

A közegészségügy terén a megfelelő kórházi hálózat és a megfelelő állami gyermekvédelem kiépítésének gazdasági lehetőségeink szabnak határt.

Alkossuk meg Magyarország munkajogi törvénykönyvét!

A munka védelme területén a legsürgősebb feladat Magyarország Munkajogi Törvénykönyvének törvényhozási megvalósítása és gyakorlati végrehajtása. Ennek a korszerű törvénykönyvnek keretében végre valóban szociális értelemben oldassék meg a magánalkalmazottak jogviszonyának rendezése, egy emberöltő óta napirenden tartott, de máig megoldatlan feladata a magyar szociálpolitikának, továbbá az otthonmunka védelme, kiváltképpen a nőket gyötrő munkauzsora megakadályozása és végül a háztartási alkalmazottak munkavédelme, ami napjainkig egy immár 70 éves, elavult, csaknem embertelen törvényen alapul.

A kulturdemokrácia legsürgősebb feladatai

Kulturdemokrácia nélkül a politikai demokrácia is futóhomokra épül. Kultúrpolitikánk központi problémája olyan mélyreható közoktatási reform, mely a nemzeti közműveltség általános színvonalának emelését, a helyes kiválasztást és a szakműveltség elterjedését célozza. Egyetlen magyar tehetségnek sem szabad parlagon maradnia. Őstehetségek kultusza helyett minden tehetség kapjon módot a rendszeres kiművelődésre. Ezért a népfőiskolák és népi kollégiumok intézményét tökéletesíteni és fejleszteni kell. Nem fér össze az ember tökéletesedésének szolgálatában álló keresztény állameszmével, hogy tehetséges emberek egész életének sora már 12 éves korukban szüleiknek anyagi lehetőségén dőljön el. Azoknak a felnőtt földműveseknek és munkásoknak, akikben tehetség és tanulási készség van, meg kell adni a módot, hogy az általános művelődés és a szakműveltség terén pótolhassák azt, amit gyermek- és ifjúkorukban mostoha anyagi viszonyaik miatt elmulasztottak.

Azt kívánjuk, hogy a tehetséges és tanulni kész földműveseknek is megadassék a mód e hiány kipótlására, mégpedig a városlakó s így az iskolázás lehetőségéhez könnyebben hozzáférő ipari munkásokkal egyenlő lehetőségek biztosítása mellett.

Az új magyar művelődésbe hiánytalanul belel kell építenünk nemzeti és keresztény műveltségünk teljes hagyománykincsét. A magyarságtudomány kiépítésére megfelelő szerveket kell teremteni.

Fontos követelmény a tanítók és tanárok fizetésének és előlépésének a többi köztisztviselőkével való egyenlősítése. A tanár- és tanítókérdés igazságos rendezése minden demokráciának döntő problémája. Mert a nevelés sorsa a tanárok és tanítók kezébe van letéve; önmaga sikeres elkormányzására pedig csak művelt és erkölcsös nép képes.

A magyar ember jobblétéért!

Nagy vonalakban ez az a program, amelynek képviseletére vállalkozunk, és amelynek helyesléséül az ország választópolgáraitól képviselői megbízatást kérünk. Politikai szemléletünk gyújtópontjában a magyar ember áll, aki Isten szabadnak, jogilag egyenlőnek teremtett, és a tökéletesedés nemes igényével ruházott fel. Minden politikai program, minden kormányforma és minden szociális és demokratikus rendszer pontosan annyit ér, amennyire a szabad emberi személyek földi tökéletesedését elő tudja mozdítani. Számunkra a közélet, a felebaráti szeretet gyakorlásának tágabb területe. Szeretetből az ember és a magyar nép iránt fogunk programunk megvalósítására törekedni. Sem fenyegetés, sem pénz, sem népszerűség, sem egyéb csábítás nem fog e programtól eltántorítani bennünket. Azt nem ígérhetjük, hogy paradicsommá varázsoljuk a megsebzett magyar föld színét, sőt tudjuk, hogy sokáig fogjuk még járni a gond és a baj fáradságosabb útját, de bizonyos, hogy minden lépésünkkel hazafelé tartunk, ha az egész magyar nép visszatalál ahhoz a fundamentumhoz, amelyet az első szent király vetett az országunknak: a keresztény állameszméhez...

Hódolat Giesswein Sándor emlékének

A Néppárt nem véletlenül bont zászlót éppen Győr városában. A modern szociális és demokratikus keresztény állameszmét innét indította el útjára a századforduló idején egy nagyszerű pap, az evangéliumi szocializmus első magyar gyakorlati apostola, a modern keresztény demokráciának közép-európai előhírnöke, a békeeszme világhírű magyar szószólója, az első keresztény munkásegyesület megalapítója, a szociális és demokratikus keresztény politikának tragikus hőse: a mi nagy előfutárunk, Giesswein Sándor. A modern szociális és demokratikus keresztény politika tiszta forrása, amelyből mi meríteni akarunk Magyarországon először Győrben fakadt fel. Méltó és igazságos tehát, hogy itt bontsuk ki újra a zászlót, ahol azt az első igehirdető felemelte, ezzel is hódolván a modern keresztény demokrácia és az evangéliumi szocializmus korán érkezett és későn igazolt nagy magyar kezdeményezőjének szelleme előtt...

Barankovics István: Keresztény demokrácia. Mit akar a Demokrata Néppárt? Budapest, 1947

Kézirat